Ha ránézek a naptárra, akkor azt látom, hogy ugyanolyan munkanap, mint a többi. Ha kinézek az ablakon, akkor ugyanazt látom, mint tegnap. Azon merengek, hogy mi volt olyan nagy szám valaha a Szilveszterben, de nem igazán bírok rájönni. Talán rám ragadt mások lelkesedése, talán nem voltak szomorú arcok a környezetemben, talán megszokott családi hagyomány, hogy az évbúcsúztató az heje-huja vigalom. Az biztos, hogy egy ideje már nem izgat a dolog. Nem szaladok ki megnézni az összes tűzijátékot éjfélkor, inkább azt nézem, hogy a becsukott kutyánk milyen állapotban van, és alig várom, hogy csönd legyen. Nem hiszem azt, hogy fergeteges lesz a szilveszteri TV műsor, főleg nem, ha 15 milliószor ismételt filmek mennek rogyásig. A régi szilveszteri műsorokat milliószor láttam már a nyugger TV csatornán és a YouTube-on. nem hiszem, hogy bármi változik az új évben, amit nem lehetett előre látni (kivéve ha a fejemre esik egy marslakó). Nem várom a himnuszt, mert az én fejemben az igazi az, ami a hatvanas években volt.
Kívánom a mai fiataloknak, hogy ne jussanak erre az állapotra sohasem.
Boldog Új Évet kívánjak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése