Boney M nosztalgia kicsit másképp

Tegnap este senki nem érzett magában annyi lelki erőt, hogy elmosogasson. Bevallom, a senki egyenlő velem, mert a Barátok közt néven futó nyusziborzadály (Micimackó kreálta, de igen kifejező), including hülyébbnél hülyébb reklámok, pontosan elegendő idő, egy lélekemelő mosogatásra, és művelődésre. A művelődés alatt, a mosogatás közbeni zenehallgatást vagy filmnézést értem. Utóbbi esetben olyan filmek jöhetnek szóba, melyeknél kevésbé csökkenti az élményt, ha folyamatosan csak a hangot követed, így a hollywood-i, szuper látványos gigaprodukciók eleve kihúzva. Leginkább komoly vagy könnyűzenei koncerteket hallgatok. A tegnap este elmaradt tányércsörgetés, és villaleborogatás, ma reggelre, pontosabban igen kora reggelre maradt, és kiválasztott album nem igazán sorolható a Haute couture kategóriába. Akárhogy is igyekeztek a szabással, megmaradt kommersznek. A koszos tányérok, trutyis edények, levakarhatatlanul dzsuvás villák a Boney M legismertebb dalaira áztatták magukat a jakuzziban (Kérlek ne gyere nekem ilyen úri huncutságokkal, mint mosogatógép, amit nálunk Andrásnak hívnak, bár jobb lenne a bejárónő). Bár sokak szerint Boney M-et hallgatni borzalmasabb, mint a köztársasági elnök újévi beszédei, engem mégis kisegített. Raszputyin hatására a legádázabb ragya is lejött a villákról, El Lute leolvasztotta a tányérokról a koszt, Ma Baker után pedig olyan fényesek lettek a poharak, mint a béka alfele szidolozva. Már a következő eseményre is megvan a témám. Mosó Masa mosodája

.

Január 2

Ha ránézek a naptárra, akkor azt látom, hogy ugyanolyan munkanap, mint a többi. Ha kinézek az ablakon, akkor ugyanazt látom, mint tegnap. Azon merengek, hogy mi volt olyan nagy szám valaha a Szilveszterben, de nem igazán bírok rájönni. Talán rám ragadt mások lelkesedése, talán nem voltak szomorú arcok a környezetemben, talán megszokott családi hagyomány, hogy az évbúcsúztató az heje-huja vigalom. Az biztos, hogy egy ideje már nem izgat a dolog. Nem szaladok ki megnézni az összes tűzijátékot éjfélkor, inkább azt nézem, hogy a becsukott kutyánk milyen állapotban van, és alig várom, hogy csönd legyen. Nem hiszem azt, hogy fergeteges lesz a szilveszteri TV műsor, főleg nem, ha 15 milliószor ismételt filmek mennek rogyásig. A régi szilveszteri műsorokat milliószor láttam már a nyugger TV csatornán és a YouTube-on. nem hiszem, hogy bármi változik az új évben, amit nem lehetett előre látni (kivéve ha a fejemre esik egy marslakó). Nem várom a himnuszt, mert az én fejemben az igazi az, ami a hatvanas években volt.

Kívánom a mai fiataloknak, hogy ne jussanak erre az állapotra sohasem. 

Boldog Új Évet kívánjak?