Nagy Gabira emlékezem

Nem jó ez így. Gyakorlatilag néhány hónapon belül már a második értesítés ér váratlanul és megrázóan. Ráadásul még a korosztály is stimmel, igaz a másik eltávozott egy hölgy volt. Sajnos nem tudtam elmenni a megemlékezésre, amelyet Nagy Gabi emlékére tartottak, mert dolgom volt a gyerekekkel, de azóta is egyfolytában a fejemben keringenek az emlékek. Régen volt, amikor megismerkedtünk. Talán a nyolcvanas évek elején lehetett, amikor új kosárlabdacsapatba kerültem. Sok kedves emberrel találkoztam, akik azonnal befogadtak. Köztük volt egy taxis is, a "nagygabi". Csak így emlegettük mindíg, legalább is én erre emlékszem. Számomra kicsit izgalmas és érdekes is volt, hiszen igazi taxis volt, ami valahogy olyan különleges és izgalmas volt a sok mérnök között. Nem volt benne semmi rossz vagy lealacsonyító, csak nekem olyan más volt. Emlékszem, amikor begördült Dacia taxijával egy-egy kosármeccsre, a hangulat mindíg emelkedett egy keveset. A kosárlabdán kívül nem találkoztunk igazán, de időnként láttuk egymást a városban, mert én is sokat autózom. Nem történt semmi, csak átnéztünk egymásra az autóból, intettünk, eleresztettünk egy mosolyt és mentünk tovább. Azután elváltak útjaink, mert a közös kosárlabdázás megszűnt. Nem maradtak el viszont a 2-3 évenkénti egyszeri, véletlenszerű összefutások egy piros lámpánál. Egy intés, egy mosoly, és mindenki ment a maga útján, de ez nekem valahogy mégis sokat jelentett, valami folytonosságot az életemben, valamit ami megmaradt a múltamból.

Csak nézem ezt a régi fotót, és igazán nem jut eszembe semmi okos, csak emlékezem. Emlékezem a meccsek helyszínére, a Dacia taxira, a sörözésekre, és sok minden másra ami ehhez a csapathoz kötött. Emlékezem Chikán mesterre, aki számtalanszor hazavitt a mérkőzések után, minden ellenszolgáltatás nélkül, emlékszem a Csernák nővérek jótanácsaira meccsek közben. Gondolok azokra is, akik nincsenek rajta ezen a képen, de a csapat tagjai voltak. Vajon mi lehet velük? Remélem jól vannak. És nézem ezt a labdás embert a bal oldalamon. Most már nem találkozunk a városban NAGYGABI, de ígérem, hogy időnként egy piros lámpánál felnézek az égre, intek, eleresztek egy mosolyt. Tudom, hogy odafentről lenézel rám, és válaszolsz.

András

Csillagos égbolt túra

Most már jó néhány hete, hogy a Zselicben jártam egy nagyon kellemes erdei szállodában. Ami a dolog érdekessége, hogy éjszaka gyönyörű, tiszta az égbolt időnként, és csodálatos az égbolt. Vigyáznak is nagyon a fényszennyezésre a Zselici Csillagos Égbolt rezervátum miatt. Mindenkinek ajánlom a látogatását. És hogy miért jutott eszembe? Ma este, amikor jöttem haza, az egész falu teljes sötétségben volt áramszünet miatt. Rögtön körbe is pislogtam a sötétben ,de olyan felhős volt az ég, hogy semmit sem láttam. Milyen jó is lenne, ha minden hónapban egyszer áramszünetet tartanának minden faluban. Mindenki láthatna valami hasonlót, mint amit én láttam a Zselicben.

Forga-LOM

Az elmúlt hét egyik napján gyalogosan indultam a Váci úton a Lehel út irányába. Azt gondoltam volt, hogy nagyváros ide nagyváros oda, ezen a környéken (Nyugati pu. környéke), nem érhet hatalmas meglepetés. Tévedtem. Rossz tapasztalatom ezúttal két személyautóval adódott, és a borzasztó az, hogy mindkettővel ugyanaz! Ahogy ballagtam a járdán, az egyik zebránál a gyalogoslámpa zöld volt, az autósok lámpája piros. A gyalogosok békésen indultak át az úton, amikor egy autó úgy szaggatott át a piroson lassítás nélkül, hogy fél méterre sem volt a gyalogosoktól. S lőn sötétség! Alig 1 km-rel odébb, egy teljesen másik lámpánál, alig 15 perccel az előző eset után, dettó ugyanaz! Persze másik autó, másik gyalogosok, de a szitu az ..... Hát ez tényleg nyusziborzadály!

Nyusziborzadály és vizimí

Miközben az alábbi líneákat róttam, kibújt belőlem a kis ördög, aminek persze nem tudtam ellenállni, ezért figyelem! A következő sorokat 40 év alattiak és menedzserek csak nagypapa jelenlétében olvassák!

A vizimít meghagyom rejtvénynek (egyenlőre). Csak annyit, hogy nem csúnya dolog, de csak olyan vizekben fordul elő, amelyben fürdőzők vannak. A nyusziborzadályt remélem sokan ismerik a Micimackó című mese valamelyik részéből. Szerintem korunk egyik csúcs szava. Azért jutott eszembe, mert hétvégenként, amikor kicsit tovább szunyálok reggelente, gyermekeim mesét néznek a TV-ben (jelzem, hogy van önkontroljuk), és amikor félálomban átgázoltam köztük és a TV között, örömmel fedeztem fel a Gumimacik című mesét. Ez nálam összekapcsolódik a Micivel, abból a szempontból, hogy véreim őskorában nagyon sokat néztük mindkettőt, és sokra tartom ezeket. Kedves és békés mese, ami eltér korunk divatjától. Örvendek, hogy vetítenek még gyerekeknek való, igazi meséket a sok nyusziborzadály mellett.

Húsvét 2008

Nem tudom igaz-e, de egyszer egy atya, természeti katasztrófa miatt egy héttel elhalasztott húsvéti szertartásokról kényszerű magyarázatként azt mondta, hogy ha nincs Nagypéntek, nincs Húsvét sem. Elgondolkoztam ezen. Vajon tényleg csak természeti katasztrófa miatt maradhat el a Nagypéntek bennünk vagy más okból is? Mondjuk hasonlóan kezeljük, mint a vasárnapi misét. Elmegyünk, mert el kell menni ("You should go to church if you are religious" mondj az angol), és pipa. Ezen is túl vagyunk.
Ha nehezedre megy kilépni a mindennapok rohanásából (mint nekem), ha csak öt percet tudsz szakítani két üzleti tárgyalás között, kapcsold ki magad, kattints ide.

Köszönet érte a fóti Római Katolikus Egyházközség ifjúsági énekkarának és Borka Zsoltnak (Borka band).

Web 2.0 Symposium

Most már eltelt jó néhány nap a sympo óta, és azt gondolom, hogy leülepedtek a gondolataim. Ez nekem jó, de a symponak valószínűleg nem. Véleményem szerint annyi volt benne a Web 2.0, mint macisajtban a brummogás. Na jó, egy kicsit több, de nem sokkal, és ez az összképen nem javít. Azért nagyon jó beszélgetések is voltak benne, amelyek számomra új gondolatokat jelentettek. Jövőre is elmegyek.