Vizsgabizottsági tag lettem

Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor felkértek, hogy legyek tag a Nyugat Magyarországi Egyetemen. Azt éreztem, hogy az egész napos feladat fárasztó lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire izgalmas is lesz. Kifejezetten érdekes volt megismerni a mai, végzős egyetemisták gondolkodásmódját a világról, informatikáról. Nagyon sokféle szakdolgozatot és témát megismerhettem a szakdolgozatokat bemutató prezentációkból, és jó volt látni milyen ügyesen használják ki a jelenlegi technológiákban rejlő lehetőségeket. Jól látszik, hogy azok a fiatalok, akik tanulmányaik során már gyakorlati tapasztalatokat szereznek cégeknél, igen komoly, hasznosítható gyakorlati tudásra tettek szert. (Mellesleg közben akkora jégeső volt, hogy na!)
Hölgyek és Urak! Sok sikert az életben!

A busz elment

A Hamupipőke című, nagyon kedves rajzfilben történt, hogy miután Hamupipőke (a mindenki által jól ismert okoból) elsietett a bálból, a király azt az egyszerű információt kapta, hogy "A hölgy elment". A királynak kicsit lassan esett le a tantusz, de amikor leesett .... AJAJ!

Ez a mondat ("A hölgy elment") jutott eszembe június 7-én szomaton, amikor egy utast otthagyott a menetrend szerinti busz a megállóban. A történet igen egyszerű, és jelzem, hogy senki sem hibás. Kb. 15 perccel buszindulás előtt egy idős bácsi érkezett a Falka József térre, a HÉV állomás felé menő busz megállójába. Gondosan tanulmányozta a menetrendet, többször ránézett az órájára, majd leült egy padra a megálló mögött. Ezután csak arra lettem figyelmes, hogy a busz lassítás nélkül elhúz a téren. Valószínűleg észre sem vettem volna, ha megáll, de nem volt leszálló, a bácsi meg békésen üldögélt a padon. A buszvezető nem láthatta, mert a megálló eltakarta. Ahogy a királynál, a bácsinál is lassan eshetett le a tantusz, mert 10-15 másodperc is eltelhetett, mire felállt, az út szélére ballagott és a busz után nézett. Ekkor konstatáltuk igazán mindketten, hogy ő ottvan, de a busz elment.