A zsűrit csodálom és sajnálom is mindezekért. Gondolom, hogy ők majd levonják a megfelelő következtetéseket. Eszenyi Enikőt csodálom, hogy milyen méltósággal és eleganciával tudja viselni azokat a (időnként) ruhacsodákat, amelyeket ráadnak. Fenyő Miklós olyan mint mindíg. Tőle pontosan azt vártam, amit nyújt. Most is profi, mint a Hungária vagy Limbó hintó vagy break korszakokban. Mester Tamás más, mint amit gondoltam. Kiemelkedően jó tulajdonsága, hogy mindíg pontosan fogalmaz (talán a papától örökölte?), minden pillanatban érzi az előadók által keltett hangulatot és a közönséget. Friderikusz Sándor akkor volna jobb egy kicsit, ha legalább nem próbálná véletlenszerűen eltalálni a ritmust az ujjaival az asztalon. Siralmas, ahogy időnként a kamera mutatja, ahogy ujjaival a ritmust meg sem közelítve kopácsol, majd mindezek után értékel. Sem a műsort, sem az előadókat, sem a hangulatot nem érzi, fogalmam sincs, hogy mi alapján ítél. Érzésem szerint teljesen véletlenszerűen.
Részemről ez a produkció leírva.