Mikes György és Mészáros András, Szép lehetsz című könyvét kedves unokatestvéremtől kaptam névnapomra, még 1974-ben. Egészen pontosan 1974 november 30-án, András napon történt a nevezetes esemény. Őszintén meg kell vallanom, hogy a könyv olvasása abban az időben nem okozott túl nagy élményt, mert nem igazán értettem ezt a fajta humort. Talán 15 évvel ezelőtt kezdtem rászokni arra, hogy a nagydolog végzése közben olvassak valamit. Az újságolvasást nem éreztem eléggé színvonalasnak, ezért könyvek között kutattam a könyvespolcokon. Ekkor akadt újra a kezembe ez a könyv, amelyben pont olyan hosszú írások vannak, amilyenekre nekem szükségem van. Ma már a beüléskor ki tudom választani, hogy melyik az a humoreszk, ami pont megfelelő hosszú. Időnként még az is eszembe jut, hogy ezek az írások hasonló tevékenységek során születtek, és pont olyan hosszúak lettek amennyi ideig a szerző az említett helyen tartózkodott.
Az elmúlt években számtalanszor elolvastam ezeket a humoreszkeket és egyre többször érzem úgy, hogy értem az írásokat és egyre többet nevesíteni tudok belőlük a saját életemben. Annyira erősen azonban még egyik sem sokkolt, mint a címben említett "Zárkózott gyermek" című írás, mert ki kell mondanom, hogy megtörtént nálunk (Sajna). A történet egy 17 éves, zárkózott gyermek körül zajlik. A gyermek némán üldögél, miközben a szülők megbeszélik, hogy mi történt a gyermekkel. Vagy az anya kérdez és az apa válaszol a gyermek helyett vagy fordítva. A történet végkövetkeztetése, idézem a könyvből "-Muszáj néha beszélgetni a gyerekkel - mondja az suttogva az apa -, különben teljesen elidegenedik tőlünk."
Ígérem. Soha többé!
