Tegnap este senki nem érzett magában annyi lelki erőt, hogy elmosogasson. Bevallom, a senki egyenlő velem, mert a Barátok közt néven futó nyusziborzadály (Micimackó kreálta, de igen kifejező), including hülyébbnél hülyébb reklámok, pontosan elegendő idő, egy lélekemelő mosogatásra, és művelődésre. A művelődés alatt, a mosogatás közbeni zenehallgatást vagy filmnézést értem. Utóbbi esetben olyan filmek jöhetnek szóba, melyeknél kevésbé csökkenti az élményt, ha folyamatosan csak a hangot követed, így a hollywood-i, szuper látványos gigaprodukciók eleve kihúzva. Leginkább komoly vagy könnyűzenei koncerteket hallgatok. A tegnap este elmaradt tányércsörgetés, és villaleborogatás, ma reggelre, pontosabban igen kora reggelre maradt, és kiválasztott album nem igazán sorolható a Haute couture kategóriába. Akárhogy is igyekeztek a szabással, megmaradt kommersznek. A koszos tányérok, trutyis edények, levakarhatatlanul dzsuvás villák a Boney M legismertebb dalaira áztatták magukat a jakuzziban (Kérlek ne gyere nekem ilyen úri huncutságokkal, mint mosogatógép, amit nálunk Andrásnak hívnak, bár jobb lenne a bejárónő). Bár sokak szerint Boney M-et hallgatni borzalmasabb, mint a köztársasági elnök újévi beszédei, engem mégis kisegített. Raszputyin hatására a legádázabb ragya is lejött a villákról, El Lute leolvasztotta a tányérokról a koszt, Ma Baker után pedig olyan fényesek lettek a poharak, mint a béka alfele szidolozva. Már a következő eseményre is megvan a témám. Mosó Masa mosodája
.